HTML

elmélet kirakat

gondoltam gondolkozom az életet körülölelő gondolatokkal, és le is írom.

Friss topikok

A jó a rossz, és a gondolkodó

gizz 2010.12.23. 21:31

 

Mostanában, mikor keresgéltem a gondolataim halmazában, nem találtam mást, csak egy kupac, elszórt elmélkedést. Rendszerezni kéne, de nehéz.

Igazából egy híres személy fogott meg, az elnevezésével: „das Man”  Heideggertől. Én nem pont, arra gondolok, amire ő picit eltér, de az alapelv ugyanaz.

Sokszor mondják rám, bohém vagyok, egoista, arrogáns stb. Csak ilyenkor, nem látnak mélyebbre. Képes vagyok órákat várni, csak hogy együtt tudjak megnézni, valakivel valamit, hogy ne maradjon le. Sőt, ha kell, inkább megcsinálom a kajáját, így hamarabb odaér. Na ezt többféleképpen lehet értelmezni, mondhatnátok: szolgalelkűség, ami azért erős lenne, és mellesleg téves is. Van benne egy csipet egzisztencializmus is, hisz nekem jó, ha nem kell egyedül nézni a filmet. Az igazság valahol a kettő között van, (mint minden általában) én empátiának becézném. Ez ha nincs meg egy emberben, számomra das Man. Sőt, azt sem preferálom, ha ez az együttérzés, 1-2 emberre korlátozódik, persze nem fogja az ember minden ismeretlennek megkenni, a vajas kenyerét, remélem, így érthetően írom le.

Bennem van, egy segítő kényszer, próbálom jobb, útra téríteni az embereket, főleg akiben látom a szikrát, ez miatt sokan hívnak tudálékosnak stb. Nagyon utálom nézni, mikor elvesznek az értékek, hülyeségek miatt, és lopva, magamnak hazudva, hiszem, hogy jobb lesz ettől a későbbi életük, és az enyém is. Ha ezt csak én érzem így, nyugodtan kövezzenek meg.

Elkanyarodtam, túlságosan is.

Na szóval… vannak olyan emberek, jóba vagy velük, ott ülnek melletted, és mintha, nem is ismernének, köszönni is lusták, aztán mikor, arról van szó, úgy bulizol vele, mintha legjobb barátok lennétek. Lehet, ez csak szúr szemet, túl érzékeny vagyok. Sok ember hangulatfüggő, te jóisten, ez milyen már? Skrizofének leszünk a nap állásától? Tudom én, hogy néhány rossz élmény, történés, igencsak befolyásolja az ember közérzetét, de mégis. Én azt szoktam az ilyen das Man: félig vagy teljesen intoleráns, és néha kenyérre kenhető emberekre, hogy ilyen a jelleme. De ez is téves. Az ilyen emberek, mondjuk úgy elvontak, ami nem azt jelenti, hogy alternatív zenét hallgat, és füvet szív. Az ilyen emberekhez általában vonzódnak mások, érdekesnek titulálják őket, felteszik a kérdést… hogy képesek ennyire leszarni mindent, és csak azzal foglalkozni, ami az ő érdekük. Baromi jól csinálják, tényleg felkeltik az érdeklődést. Nekik elég megmozdítani, a kisujjukat, és máris azt mondják: hűha ő valahol, mélyen, egy jó ember és kedves. Ugyan már… az ilyen emberek, azt élvezik, hogy felnéznek rájuk, hogy sejtelmesek, hogy felsőbbrendűnek tűnnek.

Ha úgy élnék, mint ők, lelkiismeret furdalásom lenne. Igazából, ezekkel az emberekkel, nincs gond. Általában sikeresek, és csak előre lendítik az országot. Akkor mégis, minek írtam megint egy oldalt? Mivel ezeknek az embereknek is szükségük van társaságra, elismerésre, kedvességre. Ők is megteszik ezt, csak mondjuk titokban. De kérdem én, a saját jellemünk, vágyaink elrejtése, nem képmutatás picit? Lássák, csak az emberek mennyire megtörhetetlen vagyok, mondják magukba, közbe pedig otthon a macskájuknak sírnak. Persze azért nem, minden ilyen ember, teszi ezt, ez csak példa volt.

Összességében, az ember, ember marad, minden bajával, érzésével, hülyeségével, kedvességével együtt, sőt ettől válik emberré! Tehát ne rejtsük el, mások elöl a saját jellemünket, mert akkor sosem fog minket senki igazán ismerni.

 

Az előzőket kérem, ne próbálják ki otthon.

Bármely egyezés a valósággal, csupán a véletlen műve.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeletkirakat.blog.hu/api/trackback/id/tr942535571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lepkefóbia · http://turi.dzsembori.hu/ 2010.12.27. 03:48:21

Ez az empátia dolog: megnyugodhatsz, nem csak te látod így, sőt hát én pl szószerint ezt írhattam volna le.

Az utána lévő bekezdésben szerintem több embertípusra térsz ki. Vagyis inkább több viselkedésmódra. Az egyik ez a hangulatváltozós arc, aki egyszer ugye veled röhögcsél bármin, másnap meg kurva feszült, mérges, és bunkó veled, mert valami beképzelt indok miatt azt hiszi, neki dühösnek kell lennie. De igazából egy kicsit mindenki ilyen. Vagyis nem, mert valakiben van annyi, hogy ezt ne sugározza rá a barátaira/ismerőseire, de ugye van olyan is, mint mondtad, aki csak azért is erősnek akar látszani.
Szerintem viszont nem általánosítható, hogy mindenki, aki leszar mindenkit, csak a saját dolgait csinálja, nem törődve tényleg másokkal, azt szeretné ezzel elérni, hogy csodálják, felnézzenek rá. Bár érdekes gondolat, és valószínűleg igazabb, mint én azt elképzelném, de biztos vagyok benne, hogy azért akad olyan ember is, aki még azt is leszarja, hogyha valaki felnéz rá, vagy ajnározza, tehát tényleg csak magának él. Bár ez már valószínű csak akkor lehetséges, ha az emberkénk pszichopata, szóval egyre inkább hajlok arra, hogy mégis általánosítható lehet :D... Mert aki nem pszichopata, vannak érzései, ergo valami módon biztos reagál rá, hogyha valakiknek bejön az "életmódja".

Amit utána írsz, hogy elrejtik a jellemüket, akár a vágyaikat, ezt nem csak ők, mindenki csinálja, különböző szinteken. Aki erősnek akar látszani, az fojtja ezeket leginkább vissza; van, aki nem rest társaságban sem sírni, nem törődik ezzel; de az mindenkinek jót tesz, legyen az bármilyen macsó, vagy naponta hatszor síró SP-fan, ha valakinek elmondhatja a baját. Amit a mondhatni utcsó (3soros) bekezdésben írsz, pont ugyanez, csak a faszán leírod, mi a lényege az egésznek. Meg asszem ezt nekem is meg kéne fogadnom... mert nem igazán gyakorlom, bár a szárnypróbálgatások mennek, csak ritkán jutottam ennél úgy igazán tovább, legalábbis ha így külső szemmel nézem magam, akkor ez sajnos alap. Vagy csak más vagyok valójában, mint az önmagamról állított képem, de valszeg nem véletlenül érzem úgy, hogy ez nem így van. Bár nem látom magam olyan elveszettnek, csak bizonyos területeken.

gizz 2010.12.27. 11:13:50

Hmm, tetszett mikor, leírtad nem lehet általánosítani, és aztán végigfuttatva a gondolatmenetet, hogy bár kis torzítással, de mégis lehet.
A többiben is egyetértünk, amit meg magadról írtál az részben igaz, mert nálad van 1 bizalomküszöb, ami után megnyílsz, de ez a határ előtt sem vagy bezárkózott.

tündéj 2010.12.27. 21:40:26

Az empátia sokszor nagyon hasznos tulajdonság és jó is ha meg van az emberben, mert így tolerálni tudja a környezetében élők cselekedeteit.
Már kisgyermekkorban is megfigyelhető a nagyfokú empátia, amikor például a kisgyermek rossz kedvű apukáját/anyukáját látván a kedvenc játékát nyújtja felé. Sőt újszülött korban is egy csecsemő egy másik baba sírását hallván együtt érzően a példáját követi, bár nem tudja miért sír, de hátha így jobb lesz a másiknak.

Sokan vannak úgy, hogy nem tudják kimutatni érzéseiket, gondolataikat, ezzel szemben inkább magukban rendezik le a dolgot. Bár szerintem jobb, ha az ember megtudja beszélni a gondjait valakivel, nem feltétlenül kell kisugároznia a környezetére, csak annak a személynek, akiben megbízik és megosztaná vele bánatát.
Néha jobb megoldásnak tűnik azonban a megszokott módon viselkedni, hogy nehogy elrontsuk a másik kedvét,vagy rázúdítsuk a haragunkat, de az igaz barátok a bajban is az ember mellé állnak és észreveszik, akár egy mozdulatból is ha valami bántja a másikat.

gizz 2010.12.27. 21:51:48

@tündéj: Látszik, hogy nem vagy benne még, ebben a blogos kommentelésbe, mert olyna tényszerűen közölsz mindent :)
Viszont érdekes, és igaz amit írtál, úgyhogy respect

tündéj 2010.12.27. 22:07:49

@gizz: Hát csak leírtam a véleményem ezekről a gondolatokról, de..., nah jó legyen igazad most az egyszer..:P

Anna Cobbler 2010.12.29. 10:58:04

Homo mensura - még mindig. Figyeld meg, hogy amit leírsz, az nem objektív. Nem azért van, hogy mások másként ítélik meg az egyes embereket, akiket Te das Mannak tartasz, mert a bizonyos das Mannok csapják be őket. Az emberismeret adottság, nincs meg mindenkiben.
Sőt, akik számodra visszataszítóan viselkednek, empátia nélkül, talán azért teszik, mert baromi bizonytalanok, és inkább nem bíznak meg másokban, mert félnek hogy megütik a bokájukat. Ez persze csak feltételezés.

Az viszont tény, hogy az empátia - életünknek ebben a szakaszában - feltétele a nyitottság az emberekre, és a széles látókör. Hogy lásd az ő szemszögüket is, "a beleélés művészete". Ergo, próbálj meg egy potenciális das Man fejével is gondolkodni, légy velük is empatikus.

Valaki egyébként nem tud más lenni, mert bármennyire is hozzá szeretne szürkülni a környezetéhez, mindig azt mondják majd rá, hogy bohém, meg elvont, meg alter, éshogy furcsa. Pedig neki - mert mindennek mértéke az ember - ez a normális állapot. Sportszerű hát döntésre kényszeríteni?

gizz 2010.12.29. 13:13:38

@fülszöveg: Ez szerintem igen erős belemagyarázás, mert ennyi erővel a tömeg gyilkos is a saját szempontjából elfogadott.

Anna Cobbler 2010.12.29. 14:30:14

A tömeggyilkosok mentálisan nem épek, és a tetteiknek "társadalmi" hatása van, ezért a megítélésükben is a társadalmi szempont érvényesül.

Azt hittem, a hétköznapi emberekről van szó, akik közül egy réteget das Man-ként emlegetsz. Tekintsd belemagyarázásnak, de az empátiának akkor is két oldala van. Főleg ne azoktól várd, akikkel viszont nem vagy empatikus, bár lehet hogy a kettőnk empátia fogalomköre sem fedi egymást...

gizz 2010.12.29. 20:30:10

@fülszöveg: Persze, két oldala van, de ez a homo mensura akkora megerőszakolása mindennek, mint az hogy, minden nézőpont kérdése, és hogy minden relatív.
Ezek értelmében, kár megszólalnunk is.

lepkefóbia · http://turi.dzsembori.hu/ 2011.02.09. 00:07:49

kéne írni még jóságokat, nem gondolja?