HTML

elmélet kirakat

gondoltam gondolkozom az életet körülölelő gondolatokkal, és le is írom.

Friss topikok

el-vont-atott személy

gizz 2011.03.01. 23:26

Nah, eljött az idő, végre érzek annyi erőt, és gondolkoznivalót magamban, hogy tegyek le valamit az asztalra. (Tisztelt nézőink, a mai napon két témáról fogunk beszélgetni, sztárvendégeink pedig Józsi, és Géza lesznek.)

Megragadott pár foszlány, kis életünkből, és ami tőlem már megszokott, hirtelen megírom, és közzéteszem a bejegyzést, teli nyelvtani hibával. Ez már csak így szokott lenni. Átgondolom a dolgokat, nem is telik sok időbe, és leírom, néha nem is gondolom végig, csak visz az ár.

A filozófiának nagy hibája, hogy túltöprengjünk dolgokat, néha csak el kéne fogadni, hogy semmiképpen sem lehet jó döntést hozni, és inkább arra koncentrálni, amiben még érhetünk el változást.

Ma, sőt nem is olyan rég, egy tündér ezt mondta nekem: „Jó de ő olyan elvont.” Bár ez picit kapcsolódik, az utolsó tésztámhoz, én úgy érzem, van különbség, (vagy ahogy pillangó barátunk mondaná: „úgy érzem mégsem”)

Alapkérdésként felteszem, mi az elvont definíciója? A köztudatban, úgy él: A megszokottól eltérő, földöntúli, és így tovább gondolat. Ez mind szép, és jó… csakhogy ezt újra kell értelmezni, ezért szeretem modern kis világunkat. Kicsit jobban belegondolva, és drasztikussá tévé, ma már olyan hogy elvont… (mélylevegő) NINCS!

Mondja meg nekem valaki mi, a mai erkölcsi, magatartási, viselkedési és az öltözködéstől, az étkezésig, terjedő norma. Régebben, (azok a régi „szép” idők, de kár, hogy nincs irónia szimulátor a Word-be) még megvoltak ezek, a megszokott család, 1 kocsi, 1 tévé, iskola munkahely, patriarchális társadalom, 1 feleség, sok gyerek stb. Lehet erről már korábban írtam, de ez most más.

Szóval, ha ma is ezt vesszük alapul, akkor mindenki más elvont? Tehát kb. úgy két család normális a többiek elvontak, de akkor ők lesznek kevesebben, tehát eltérnek a színes palettától, tehát elvontak. Hogy is van ez?

Ma már mindenki azt tehet, amit szeretne, persze ez óriási értékcsökkenéssel jár, mégis nagyon jó. Ülhetek itt 11 órakor, sör mellet, irogathatok a blogomba, és bárki elolvashatja, leszólhatja, dicsérheti, mert szabad az ország (még, de nem ide akartam kilyukadni.)

És ez az óriási szabadság miatt, mindenkinek magasan ívelnek a gondolatai, a szokásai.

Normális az, hogy egy 12 éves srác jéghokipartit rendez naponta, MILF pornót nézegetve,?! Első hallatra nem, de belegondolva… tökre az, és megszokott, csak így nincs kimondva.

És ez még csak, a legszolidabb. A sexuális bealítottságban sem elvont már az azonos neműekkel való örömszerzés, vagy az állatok és egyéb ürülékek hajszolása.

Ha ebben a köntösben tálaljuk, úgy érzem kimondhatom, hogy aki magába beszélve, verseket ír egy sötét szobában, és egy barátja sincs, az nem elvont, hanem egyszerűen csak, így szeret élni.

Miért elfogadottabb az, aki még árt is a társadalomnak? Aki otthon ül, legalább másban nem tesz kárt. A fogalmak új értelmet nyernek, az elvontból, az egyedi, alternatív, kreatív, magának való, önző, nem törődőm, idióta, elmebeteg stb. fogalmak a helyénvalók. Ha mint gyűjtőnévként használnánk, az még esetleg belefér, de akkor is túl széles palettát ölel fel.

Ennyit erről.

Ahogy, a beszéd, és az írás örökös harca, úgy a tettek, és a beszéd párviadala is folyton zajlik.

Az utóbbiról szeretnék kicsit társalogni.

Sokat halljuk azt, hogy te csak beszélsz, még semmit se tettél, ezért meg azért. Ezt totálisan megértem, még akkor is, ha ezzel jól lehet védekezni. Bennem viszont, sokszor 1-2 szó, vagy mondat örökké berögzül, sokkal mélyebben, mint 1-1 tett. Ha magunkba nézünk, biztosan találkoztunk ezzel: „jó-jó én elhiszem hogy jó ember, de sosem felejtem el, még mikor azt mondta…”

Ez a mondat sokszor többet hangzik el, mint az, hogy „sosem felejtem el, mikor még régebben lerúgta a vesémet”

Persze, egy-két dolog, amit cselekvés szül, örökké és sokkal élesebben berögzül bárminél, de a sértések, és dicsértek hangjai, sűrűbben, és olykor visszatérően csapják meg füleinket.

Tehát ha valaki nem megy el a lánya előadására, még mindig jobb, mintha azt mondta volna, lányom ez egy szar (Word az írja: „nem illik ilyen szót a képernyőre vetni” ebből is látszik mennyire elavultak ezek a dolgok. Ha azt hallom szar, közel sem rökönyödöm meg rajta annyira, mint a gennyedző **** váladék hallatán).  Remélem, így értitek, mire gondolok.

Tehát ha a szó elszáll, az írás megmarad,--- akkor a tett bár árt, de mégsem nagyon, a szó meg, marad.

 

ui: bocs, hogy ma vulgáris voltam.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeletkirakat.blog.hu/api/trackback/id/tr612702891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lepkefóbia · http://turi.dzsembori.hu/ 2011.03.02. 15:21:43

a tett versus beszédnél nagy igazságokat írsz. Vannak olyan személyek, akik már egy megjegyzést is úgy megjegyeznek egész életükre, hogy az a másik személy bármit tehet, igazán már soha sem kerülhet közel hozzá. Pedig elég könnyen túltehető beszólásról van 90%-ban szó, de vagy olyan dacos az illető, vagy csak buta hozzá, hogy túllépjen rajta legalább, akár elfogadja. Ahogy az emberek öregszenek egyre ritkábban van esély rá, hogy ilyet tegyenek. A káromkodással meg semmi baj sincs, ha jól használják (és persze azért mértékkel). Sokszor elengedhetetlen a pontos kifejezéshez. Nyilván nem gazembernek fogsz valakit hívni, ha lelövi a macskád.

Az írás vs. beszédről meg annyit, hogy én pl jobb vagy írásban. Persze ezek már suliban kiderülnek. Az írás azért jó, mert van időd átgondolni, mit és hogy akarsz közölni. A beszéddel egy rövidebb időperiódusban tudsz hatni, de ha megfelelően csavarod a szavakat, akkor nagyon, ráadásul az sokáig meg is maradhat másokban.

Ami az elvont kérdést illeti... Szerintem ott van a hiba a dologban, hogy egy egész emberre használják. Szerintem itt csak tettekről beszélhetünk. Egy ember személyiségének egy része, valamivel/valamikkel kapcsolatban elvont. Valamivel meg nem. Nézzük úgy, hogy ismersz (valamennyire) egy embert, ami alapján gonosznak látod, mert az ismerőseit mondjuk leordítja, mindennek lehordja, az emberekkel kegyetlenül bánik. Aztán lehet egyik másik oldalát az jelenti, hogy egy állatmenhelyen dolgozik, önkéntesként. Ekkor már azért annyira nemis gondolod bénának. Persze itt megint visszajuthatunk oda, hogy mennyire helytálló, ha valakire azt mondod, hogy ismered. De most nem ez a téma :)

"tökre az, és megszokott, csak így nincs kimondva." Ez abszolút igaz. Ha már ilyen szabadelvű világban élünk, ilyen meg olyan dolgok történnek, manapság már minden tabu megdőlt, akkor miért van az, hogy beszélni furcsa róluk? Nem kéne ilyen képmutatónak lenni. Mijau.

gizz 2011.03.02. 15:57:11

@lepkefóbia: "Az írás vs. beszédről meg annyit, hogy én pl jobb vagy írásban."
Ezt egy kicsit elírtad, de egyébként teljesen igazad van. Sokszor megnyugtatóak a kommenteid, hogy nem csak én gondolom így, és nem mellékesen kiegészítik azt. Ezért sajnálom csupán, hogy kevesen olvasnak, mert csak részben írom magamnak, és várom a nálam értelmesebb emberek reflektálását.

Anna Cobbler 2011.03.09. 21:46:45

Oké, oké. Mondjuk: a világ képmutató, mert az emberek nagy része egyáltalán nem viseli el az igazságot, vagy csak becsomagolva. Ezért kellenek a társadalomnak olyan szelepek, mint a megmondós műsorok, a blogok, vagy a punk zenekarok.

Egyébként, hogy mi az elvont. Vagy ki? Elvont az, ami nem konkrét. Elvont az, aki pongyolán fogalmazva "bonyolult", a tetteinek összetettebb okai vannak, mint első ránézésre mondhatnád. Attól hogy valaki elvont, még lehet bármilyen személyiség. Egyre több mindenkire mondhatod: elvont, mert egyre többen gondolkodnak sokrétűbben mint eddig, kevesebb az "egyszerű" ember, legalábbis bizonyos körökben. Én ennek örülök.

A címet nem fogtam fel elsőre :D de amúgy (Y)

gizz 2011.03.09. 23:20:34

@fülszöveg:
Igen, én is örülök, hogy "egyre többen gondolkodnak sokrétűbben mint eddig"
és hogy van ctrl+c, de a lényeg, én inkább a tettekre gondoltam mint a gondolkodásra, de eléggé hibásan, hisz a kettő kihat egymásra. Az nem elvont aki másként gondolkozik, hanem az okos, bölcs, megfontolt, vagy éppen csak egyszerűen király. A zenekaros rész, és az utóirat, megmosolyogtatott.