HTML

elmélet kirakat

gondoltam gondolkozom az életet körülölelő gondolatokkal, és le is írom.

Friss topikok

This is the beginning of a beautiful friendship.

gizz 2013.02.20. 16:21

Sok dolgot halottam, és olvastam a barátságról. (ezt természetesen úgy kell érteni, hogy én vagyok a világon a legtájékozottabb a témában, bármilyen ellenvetés hasztalan, még akkor is, ha te magad vagy az etika megtestesítője.)
Komolytalanra fordítva a szót, azon tűnődőm már egy jó ideje, hogy mi is az a barátság. Rengeteg időt emésztett fel, de rájöttem, hogy ez egy betűkből álló szó, ebben majdnem teljesen biztos vagyok.

Hogyan kezdődik el egy ilyen folyamat?
Egy jó öreg barátom azt mondta, ahhoz hogy egy barátság megkezdődjön, mindenképpen kell egy közös téma, cél, és természetesen kell egy olyan élethelyzet, ami megteremti a két fél közti kommunikációt. Szóval a régi barátom azt mondja, kell egy közös irány.
Régi barátom jól gondolkozott (imádták is érte a katolikusok), de kihagyott egy másik irányt. Méghozzá a fizikából vett lerágott szánalmasságig csócsált közhelyet, miszerint az ellentétek vonzzák egymást.
Nagyon szép barátság alakulhat ki rivalizálásból, érdekellentétből, olyan mértékig burjánozva, hogy már a saját ellenségedet segíted azért, hogy egy méltó ellenfeled legyen. Ilyen esetben tiszteled, a vetélytársat, és akarva akaratlan vágysz a társaságára. Persze ebben az esetben csakis, a versengés öröme szüli a barátságot, vagy vonzódást. Az hogy ez mennyiben barátság igen csak kérdéses, de nemigérem, lesz még később róla szó.
Tehát szépen elindultunk a barátság rögtelen ösvényén, és ahogy egyre több időt töltünk az emberrel, annál több információ csorog végig a torkunkon, és annál jobban indul meg a fejünkben a gondolat: Szinpatikus-e vagy nem-e, hosszútávon is megéri-e vele barátkozni, vagy nem-e.
Miután ez megtörtént, egy kapcsolatot ápolni kell, öntözgetni, táplálgatni, mint egy még nem jóllakott óvodást.(jó kövéret)

Az eddig elmondottakat, egy félagyú csimpánz is kivakarta volna magából, de amire most rátérek, ahhoz már mindenképpen el kellene neki egy teljes.
Magamról tudom, hogy rengeteg barátom van, de rengeteg műfajból. Van, akit ismerek, köszönök, neki 1-2 szóra beszélgetünk és tovább lépünk. Az ilyenekre inkább az ismerős szót használjuk, nem akarok a nyelv inkonzisztenciájába belemenni, de az biztos, hogy az ilyen embert nem ismerem, ergo nem az ismerősöm, persze nem ezen múlik semmi, csak érdemes belegondolni.

Ezen kívül van olyan barátom, akivel csak a közös élethelyzet miatt alakult ki szimpátia, egy óra keretében, vagy éppen a barátom barátja, (aki nagy valószínűséggel nem az ellenségem.)
Az ilyenekre se mondanám azt, hogy tulajdonképpen barátként tekintek rájuk.

És vannak igazi barátaim, kevés de van.
Na jó meguntam ezt a sorolgatás amúgy sincs semmi értelme, kit érdekel egyáltalán?

Amiért ma kezembe vettem a tollat, és egyesével benyomogattam a billentyűzetet az az, hogy mi is barátság esszenciája.

Egy barátság lényege nem az önzetlenség, nem a feltétlen odaadás, nem a kedvesség, és nem az érdektelenség.
Egy igazi barát, önző! Kell egyféle önzőség, csak akkor tudod magad igazán boldogan érezni egy baráttal, ha önző vagy. Megmondod neki, hogy ezt és ezt akarod, és amikor azt mondja, hogy nem, csak annyit mondasz neki, márpedig de te kis kurva! Ő pedig egy idő után belemegy, de nem azért mert önzetlen, ez nem egy kétoldalú szimbiózis, ez egy barátság. Nem kell, hogy tulajdonképpeni értelme legyen, csak egyszerűen a boldogság a célja. Nyilvánvalóan nem lehet a végletekig elmenni az önzőséggel, mert az már közelében sincs a barátságnak. Egy igaz barát élvezi ha kihasználják, megjegyzi azt: csak azért csináljuk ezt, hogy ne unatkozz? Igen! Ezzel a válasszal, megadta azt a baráti lényeget, amely buzisan, de szó szerint a következőt jelenti: Rám erőszakolhatsz olyan dolgokat, amik csakis a te érdeked, és én mégis belemegyek, mert élvezem. Persze ennek oda vissza kell működni, mert az ember megérzi, ha folyamatosan ő a feláldozó fél.

Egy barát elfogad, úgy ahogy vagy? Ugyan dehogy, egy barát gyűlöl néhány dologért, egy barát rávilágít arra, mik az ember hibái. De ez a gyűlölet pozitív: „Annyira utálom, hogy mindig késik”- mélyen legbelül mindenki tudja, hogy nem utálja, sőt ettől különleges a barátságuk, minden egyes késénél a fejéhez lehet vágni, hogy hol a gyíkban voltál, mégis mindketten tudjátok, hogy ez a mozzanat összetart.

Most, hogy nagyjából körvonalazódott mi is az a barátság, akkor dobjunk rá még egy lapáttal.
Egy barátságban elengedhetetlen a bizalom. De ennek sem feltétlenül a meg szokott bizalomnak lennie. Persze jó, ha az ember rábízhat valamit valakire, de az is bizalom, hogy tudom, mindig elkésik, és bízom benne, hogy továbbra is megteszi ezt. Van egyféle bizalma a bizonytalanságnak is.

(Tudom, hogy mindenki utál olvasni, ezért lassan befejezem)

Az elsoroltak ellenére, nem ez a legfőbb baráti tulajdongás. A legfontosabb alap az a hiány. Egy igazi barátnak érezni kell a hiányát, nem kell sírva gubbasztani és várni a találkozást, de néha-néha eszedbe kell jutnia az a személy, akit a barátodnak, tekintesz. Ha ez nincs meg akkor nincs egy barátod sem.
Ennek a hiánynak viszont hangot kell adni. Teljesen mindegy milyen időközönként, lehet ez egy hét, vagy egy hónap vagy akár évek, de egy barátság akkor ér véget, mikor ténylegesen megszűnik a hiány, és a hiány kifejezése.
Sok embernek az is kifejezés, hogy egy biztos találkozást hozz létre, de úgy hogy a másiknak nem szólt, mert természetesnek veszi a részvételt, és nem akar egyesével mindenkinek jelezni. Sokáig nem értettem meg ezt, de ma már tudom, hogy vannak olyan emberek, akiknek ez nem igénye, így elfogadom.

Egy dolgot viszont mindenképpen be kell látnia az embernek, azt hogy az emberek végtelenül lusták. Néha még ahhoz is, hogy a telefon gombjaihoz (ha még létezetik nem érintőképernyős telefont), vagy éppen a szuperfejlett világunkban a billentyűzethez emelje a pálcikára aszott, vagy virslire hízott göcsörtös ujjait.
A nagy kérdés az, vajon megéri-e időközönként venni a fáradtságot? Ha nem hát nem, de akkor ne várja el, senki hogy barátai legyenek.
Mert ha valakinek a lustaság hosszú időre felül tud kerekedni az emberi kapcsolat egyik leggyönyörűbb megnyilvánulásán, akkor én arra csak szánalommal tudok tekinteni.

Mindenesetre egy barátot (az eddig elmondottak alapján vélt barátot) meg kell becsülni, és ki kell tartani mellette mindaddig, míg nem válik teljesen egyoldalúvá a kapcsolat (természetesen vannak olyak esetek, mikor az egyik fél nem önszántából nem kezdeményez, de van egy határa a megértésnek, és van egy határa a megalázkodásnak.)
Mindezt nem önzőségből, hanem egyszerűen boldogságból kell megtenni.

 

Ui.: A régi barátom Arisztotelész volt. És még mindig nem tudok helyesen írni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeletkirakat.blog.hu/api/trackback/id/tr135094208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.