Ma mikor sétáltam, egy gigantikus üvegépület előtt, láttam saját eltorzult arcképemet, és megfogalmazódott bennem, mi is a mai ember probléma ( a sok közül az egy).

Sokan vagyunk, de nem elegen ( mondta egyszer valaki, aki jelenleg indián törzsfőnők)

Nem a túlnépesedésre gondolok, csak közvetve, mert kis hazánkban nincs az, sőt!

Az egyén és a társadalom viszonyára. Sokszor séta közben rengeteg embert látok, férfit, nőt, szépet, csúnyát, ázsiait. Ez nem is lenne fontos, engem legalábbis nem érdekel.
Ami nekem szembeötlik, az a repülőből nézett hangya effektus: „ nézd anyu az emberek olyan kicsik, mint a hangyák- igen kisfiam ez a távolság miatt van „

Szerintem nem, ugye mindem ember különböző. Vagy mégsem? ( igen tudom, ez egy Cartman idézet.)

Vegyünk egy példát, sok ember zenél, sok ember sportol, sok ember, sok-sok dolgot csinál.

A baráti körében, vagy a munkahelyén is valaki, egy hierarchikus építmény alappillére.

Nincs két, egyforma ember, még az egypetéjű ikrek is, bár kinézetben igen, de természetre különbözőek. Ez mind szép és jó de mi bajom nekem ezzel? Gonoszan hangzik majd, de ma már mindenki zenél, sportol, blogot ír stb. A tárház óriási, erre mondhatnánk azt, éppen ezért kell kiemelkedőnek lenni valamiből, és megszűnt a polihisztorok kora, szakosodjál barátom és máris megoldódik.

De mikor mindezt leírom, rájövök: ezt valaki sokkal jobban meg tudná fogalmazni, logikusabban leírná, és kiadná könyv formájában. Mindig azt érzem, egy vagyok a sok közül, és nincs ebből az érzésből kiút. ( ugye minden nőnél van jobb nő, minden bajnok legyőzhető )

Mikor meglátok valakit, egy érzés fog el, néha tisztelet, csodálat, vágyódás de sokszor lenézés, és undor. De tudom, hogy majdnem minden ember így tesz velem is.

Bár tényleg különbözünk egymástól, valamiben mindig, de bizonyos dolgokban egyetértünk.
Ez alapján kategorizálhatjuk az embereket, így leszűkül az a kör amiben szerepet szeretnénk betölteni. Pl: a sampon zsíros hajra, sem egyetlen embernek szól, hanem azoknak akiknek zsíros a hajuk.

Minden ember tartozik valamilyen csoportba, néhol vannak átfedések, de sikeresen bele lehet zsúfolni az emberiséget, maximum 1-2 ember több csoporthoz is tartozik, amivel nincs is semmi gond. Akkor ez azt feltételezi, hogy úgy kell élnünk, hogy valamilyen normát követve, amely nekünk tetszik, egy adott csoporton belül kiemelkedők, vagy legalábbis számottevőek legyünk, ez hasznos mind ránk, mind a társadalomra nézve (kivéve ha a bűnözők csoportjába tartozunk, akkor csak ránk nézve. Ezeknek mind léteznek különböző, befolyásoló tényezői.

Pl: a magyarul beszélők, és azon belül a programozók csoportjába csak a középmezőnybe tartozom, de mindez az miatt mert 12 vagyok, más néven a 12 évesek csoportjának tagja.

Ha így leszűkítjük, bárkire igaz, hogy egyedi, és értékes. A viselkedési normákat külön venném azért, mert ez óriási csoport lenne.

Mindezt azért mondtam el, hogy jómagam, és más is beláthassa, az az érték, ha a csoportjainkat tágítva is érezzük  a helyünket valahol. Mostanában kezdek rájönni, nem lehet rögtön öltözködés kinézet, beszédstílus, viselkedés, és egyebek alapján ítélni, és undorodni, hisz lehet, hogy az az ember akivel ezt megtettem, bizonyos körökben/csoportokban vezető szerepet tölt be, ami számomra lényegtelen, de a világnak nélkülönözhetetlen.

Tehát, élj becsületesen, a csoportodba, és tiszteld a másikét, ez lenne az alapelv, semmiféle vallási indíttatás nélkül. És ezek betartása mellet, azt érzed majd, nem egy vagy a sok közül, hanem egy csoport tagja vagy akár akaratlanul is, és ha ez megvan nem csak a látszat él majd, hogy tényleg fontos vagy, hanem maga a tény is.