Miért van az hogy az ember mindig csak vár? Nem áll másból az élete, csak vár valamit az eljön és utána megint csak vár. Várunk arra, hogy eljöjjön valami érdekes, egy ünnep,egy mozi, egy koncert, egy nevetés bármi. Aztán megtörténik elmondjuk, hogy huh ez jó volt és vége. Persze ebben az a rossz, ha a valamivel eltöltött időnél sokkal hosszabb a várakozási idő.

De hát ez ugye mindenkinek világos. Az embernek kell, hogy legyen célja, mert anélkül nem élet az élet,mint pl: " zene nélkül mit ér-ék én" (klasszikus). Ezt még úgy értjük is: kisebb korba jó jegyek biciklik miegymás kicsit később ház feleség család autó. Ez mind szép és jó... csakhogy ha ezt mindet elérted, akkor boldogan becsukod majd a szemed a halálos ágyon? Nem hinném... de akkor mégis mi tesz minket elégetetté? Ezt meg kell keresgélni magunknak. Nekem az előbb említettek ahhoz kellenek, hogy azt mondjam igen megvolt az, amit el kellet érni, de ettől még nem fogok hanyatt vágodni. Szerintem az ember célja, ebben a szépséges világban, hogy azt még szebbé tegye, adjon hozzá valamit és mind1 milyen jelentéktelen is az (mint pl. ez a blog) Csak alkosson, vagy tegyen azért, hogy ön maga boldog legyen, vagy ami a legjobb lenne, hogy mások is élvezzék ezt. Csak valahogy azt látom... egyre kevesebb az ilyen ember. Pedig nem nehéz megtalálni önmagunkat. Én régóta keresem már, és 1.5 éve hogy úgy igazán elmondhatom: azt csinálom amit szeretek, és folyamatosan fejlődők benne nő az alkotásvágyán és kb. 1-2 ember még örül is ennek. Nekem ez a zene.

De nyilvánvalóan mindenkinek más,így kerek a világ.De..... olyan rossz ez a "de" szó, mindenhová oda kell tennem, mert sajnos tényleg nincs tökéletes igazság, semmiben.
Szóval tényleg egyre kevesebb az ilyen ember, és ezek az emberek inkább beolvadnak valamilyen közösségbe, ami nem feltétlen baj, csak általában a bábjává válnak.

Mi ne legyünk Kun Lászlók!

De azt sem VÁRhatjuk el minden embertől, hogy alkotó legyen, sőt azok akik azt gondolják hogy azok, nem feltétlen igaz.
De ha eleget VÁRunk, eljön még...