Nem szeretem az átlagos szót, még matematikában értem, mit jelent ez, de hogy emberekre használva igencsak, személytelen.
Mit értünk az alatt, hogy átlagos személyiség, átlagos arc, stb...ugyan már... ez nem átlagos ez szokványos!!!, eltér a megszokottól, más néven.
Bár, ez csak szerintem van így, de gondoljunk bele... van-e értelme azt mondanom itt, hogy szerintem? Nincs, mivel ha én írom ezt minden szerintem van és nem szent igazság, na ezt kéne belátni mindenkinek, minden esetben.
Ma este beszélgetések sorozata hozta ki belőlem, hogy én is szót ejtsek a politikáról...sose akartam, nem is fogok, csak érintőlegesen.
Azt mondta nekem valaki, de már máshol is hallottam: 1 isten van, csak mindenki másként hívja. Na, ugyanez van, a politikában: ki-ki a saját pártját tartja az istennek, ezért sosincs kompromisszum.
De akkor lehetne a politika egy külön vallás, ez azért lenne vicces, mert nem csak a különböző pártok szidnák, hanem még az egyházak is.Milyen lenne politika nélkül az élet? Na, ezt sosem tudjuk meg, viszont el lehet előle zárkózni pl. nem érdekel, nem szavazok, amúgy is mindegy ki van ott.Ezt döntse el maga, ki mit tesz, mi hasznos, kit mi érdekel.
Nekem, pl. most hiányzik a barátnőm, biztosan mindenkinek vannak vágyai,
elképzelései stb.
De akkor minek írok itt le ilyen badarságokat?
Hát, azért, mert ma már nem érdekel senkit más érzelmei, érzései, gondoltai, csak úgy jó, elvagyunk vele, de a miénk fontosabb.Miért nincs olyan ember aki úgy gondolja, a legfontosabb érték, más ember érzéseinek megértése és elfogadása, és ha még van is, miért nevetjük ki?
És ami a legszörnyűbb, néha tudtomon kívül én is ezt teszem.