Na, ennek hogyan kezdjek neki,  jó megkérdezni az embernek magától, mert, ilyenkor tuti hogy sikerül. Szóval sokszor gondolkodtam milyen a megfelelő magatartástípus, arra a szűk körre értve, amikor társaságban van az ember, de nem kell ehhez egy feszélyezett, vagy egy felszabadul baráti hangulat, elég egy teljesen megszokott, hétköznapi, családban eltöltött légkör is.

Számomra a legérdekesebbel kezdem, úgy érzem, nagyon jóba vagyok velük, mert rengeteg mindent elmesélnek odaadóan, és ráadásul nem tegnap óta ismerem őket hanem, már évek óta és szoros kapcsolat van köztünk. Eddig jó, aber miután elmeséli a bizalmasnak hitt dolgokat, rá 5 percre jön valaki, „csak” ismerős ember, és neki ugyanezt előadja. Vagy egyszerűen leírja a b(a)logjába, mintha az olyan bizalmas lenne, pedig azért… vagy ki tudja. Ilyen helyzetben nem értem az egészet, pedig elég sok mindent értek. Arra gondoltam, hogy az ilyen embereknek mindegy, hogy mennyire vagy jóban vele, ha éppen vicces, vagy témába vágó elmondja, de az igazi titkait, csak maximum 1-2 embernek mondja el. Ha ez így van szép, és megfontolt eltökélés, de ez miatt nehéz hozzá igazán közel kerülni, és sokan feladják, persze,  persze jöhet a közhely, hogy majd ha nem adja fel akkor bekerül abba szűk körbe, de általában távolság és nem találkozás problémái miatt ez lehetetlen.

Volt arra alkalom, hogy ilyen embereknél, megmondtam neki, hogy nem igaz, hogy ennyire tart, meséljen már, és érdekes módon mesélt, de ez olyan semmilyen és értékét veszti az egész, mintha nekem csak az információ kellene, pedig csak a megnyílás hiányzik.

És ez még csak az első volt, áhh miért nincs egy fülhallgató, ami központilag elérhető, és az venné fel, akit érdekel, én meg 5 percben elmondanám. Jó lenne rádióműsorként is, csak persze kb. 2 embert érdekel ez.

Vannak azok a tipikus megfontolt emberek, akik sokak szerint „keveset, de akkor nagyot” szólnak, én ezt eléggé röhejesnek tartom. Más is szól sok nagyot sokszor, de persze az jobban elveszik, mint mikor bombáznak, sok kicsiből nem érződik ki 1 kicsit nagyobb, de ha hirtelen, csak 1 nagy csapódik, be mindenki szűkölködik, pedig sokkal kissebb a pusztítás.

Ennek ellenére nagyon tisztelem az ilyen embereket, nem az ő hibájuk, hogy mindenki más hülye. Én sosem tudnék ilyen lenni, és csak bizonyos helyzetekben szeretném, hogy sikerüljön. Ezekre az emberekre általában számít az ember, és segítségért fordulnak hozzá. Felteszed a kérést, és 1 perc múlva kapod a választ, de kielégítőt. Az ilyen embernél sokkal kissebb az esély, az elszólásra, a sértő szavak hirtelen felindulásból vett közlésére stb. Sokszor csak olyan, dolgokat mondanak, amibe 100% biztosak, és ez jól van így. Viszont, néha megöli a csevegést, sőt bármit, ami információ cserével kapcsolatos.

Számomra, ezek az igazán rejtélyesek. Még két érdekes dolog van, utálom mikor valaki, a régi klasszikus mondattal élve, bort iszik és vizet predesztinál. Persze én sosem tettem ilyet mondja, pókerarccal, és néhányan tényleg elhiszik, és csak azok tudják, akik ismerik, és néha iszonyat megalázó tud lenni. És ezek általában mellé állnak, valami szabálynak, amit már megszegtek. Hatásos, de szemét elv.

A másik hasonló, mégis kicsit eltérő elv az, amikor valaki biztat valakimre, amiről tudja, hogy másnak nem lesz annyira vicces, mint annak, aki megteszi. Majd miután megtette szó nélkül, és örömmámorral meséli annak, aki ellenzi az egészet, magát jó színben tüntetve fel. Persze ezeket mind ismerjük, sőt lehet alkalmaztuk is. De jobban belegondolva, nagyobb erkölcsi vesztés mint a hazugság, vagy inkább egy súlyosabb formája.